Irina Palm (2007)

Különös, kényes téma, behúzós hangulat, kicsit elrontott végkifejlet, nem túl kiemelkedő dráma Gryllus Dorka jónak értékelhető alakításával. A történet röviden: Maggie unokája súlyos beteg, a család viszony nagyon szegény. A kisfiú utolsó esélye egy gyógykezelés Ausztráliában,  pénzből tehát rengeteg kellene és főleg nagyon gyorsan. A nagymama munkát vállalna, de az ő korában, képzettség nélkül nem talál magának semmit sem. Aztán betéved a Sexyworldbe, ahol „hostesst” keresnek. Az Irina Palm beszélőnév. Maggie az unoka megmentése miatt kézimunkázni kezd, nem is akárhogyan, szinte sztárja lesz a szakmának. Maggie kikerül a tipikus, konzervatív kisvárosi öreglány életmódból, bevállalós és sokkal bátrabb lesz. Elég érdekes, nem mindennapi a sztori, Gryllus Dorka, ahogy már írtam, jól alakítja a másik kiverőlány szerepét. Természetesen megható a film, ill. rendesen rátelepszik az ember hangulatára, bármennyire vicces, ahogy Maggie a végére nagypofájú, odamondós valaki lesz. De amennyire felkeltette anno az érdeklődésem, annyira nem tudott meglepni sem a film, ezért tőlem csak 7 pontot kaphat a 10-ből.

 

„Ha Batman nincs előtted, akkor mögötted van!” – mondotta volt Panc barátnőm, én meg sikítozva röhögtem sok mozilátogató örömére. A sötét lovag nálam 10/10, leginkább Heath Ledger alakításának köszönhetően, Isten nyugosztalja. És igen, ezt a filmet ennyivel el is intézem, mert már mindenki lehúzta róla az összes bőrt. (Amúgy alig várom, hogy végre kikerüljön egy DVD minőség a netre, hogy még egyszer, kétszer, háromszor… megnézhessem. „Why so serious?” Zseniális!)

 

 

 

 

 

 

 

Felon (Az elítélt, 2008)

Börtönös, komoly darab. Val Kilmer és Stephen Dorff egyszerűen hibátlanul játszanak. Wade Porter (Dorff) minden erejével igyekszik otthont és biztos megélhetést teremteni barátnőjének és kisfiának, de egy éjjel betörnek hozzájuk. Wade a tettes után ered, és sajnos olyan szerencsétlenül üti le a betörőt, hogy az meghal. A baleset már nem a házban történt, ezért az nem önvédelemnek, hanem gyilkosságnak számít. Wadet elítélik, a börtönben viszont rögtön bajba kerül. A neonáci, a fekete és a mexikói bandák azonnal kiszemelik maguknak az újfiút. A helyzetet súlyosbítja, hogy a börtönőrök szadisták és verekedéseket szerveznek saját szórakoztatásukra. Wadet cellatársa, John látja el jó tanácsokkal, mivel John valahogy képes volt kimaradni a bandaharcokból, külön életmódot sikerült magának a börtön falain belül kialakítania, elfogadtatnia. Wadenek túl kell élnie mind az őrök, mind a rabok kegyetlenségeit. Kevés szereplős, kevés helyszínen játszódó, de annál izgalmasabb 104 perc. (10/9)

 

Mar adentro (A belső tenger, 2004)

 „Tengermélybe, tengermélybe, / súlytalan, szép lebegésbe / hol az álmok teljesülnek, /hogy a vágy beteljék végre. / Tekintetünk visszhangozza szavak nélkül: / Be a mélybe, / tovább a mindenen túlig, / csontok közt, útján a vérnek. / Ámde felébredek mindig, / s holt akarok lenni végre. / Örökre fonja be ajkam /hajad sűrű szövedéke.”

A film igaz történetet dolgoz fel: Spaniard Ramon Sampedro közel harminc éven keresztül harcolt az eutanázia legalizálásáért. Húszas évei közepén egy balesetben – a tengernél – lebénult. Családja odaadással ápolja, de nem érzi méltónak az ágyhoz kötött életet, ha egyáltalán életnek lehet ezt nevezni. Aztán a sors két nő szerelmével is megajándékozza. Melyikük szeretete elég erős ahhoz, hogy teljesítse a férfi kívánságát? A film rengeteg díjat nyert el, a legrangosabb spanyol díjból 14-et szerzett Amenábar drámája, 2005-ben a legjobb idegen nyelvű filmként Oscart kapott, de legjobb maszk kategóriában is versenyzett. A főszereplő Javier Bardemet, aki a Nem vénnek való vidékért azóta már megkapta az arany szobrocskát, a sminekesek több órás munkával változtatták át Ramónná, aki megindító története mellett egy verseskötet is hátrahagyott. Összességében A belső tenger szép film, hiteles színészi játékkal szeretetről, életről és halálról. 10/10

 

Tropic Thunder (Trópusi vihar, 2008)

Hogy legyen valami vidám is. Először is, Jack Black nálam nagyon tuti. Robert Downey Jr-t szintén csípem. És ha megkérdezitek, kit kedvelek jobban Adam Sandlert vagy Ben Stillert, akkor egyértelmű, hogy Stillert, főleg az Apádra ütök miatt, és lehet, hogy ciki vagyok, de az Éjszaka a múzeumban is nagyon bejött nekem. A Trópusi vihar alatt volt, hogy majdnem megfulladtam, viszont néhol kegyetlenül fájt a film. Downey karaktere meg a pandás-iPodos Stiller jelmez vitte a pálmát, Black meg hozta a formáját, de semmi különös. A filmben voltak nagy bum-bumok, lövöldözések, látványos robbantások, de nem ezért kell megnézni moziban, hanem azért mert a legszarabb poénoknál mindig van egy olyan néző, aki eszméletlen debil módon, hangosan röhög fel. Szóval még ha nem is a Trópusi vihar miatt, de azért önfeledten végig lehet vigyorogni azt a másfél órát. (10/6)

 

 

 

A zöld szörnyek biztosan büdöset üvöltenek! The Incredible Hulk (2008)

Mit keresett ebben a filmben Edward Norton meg Liv Tyler, fogalmam sincs, pedig ők is a kedvenceim közé tartoznak. A csúnya Steven Tyler szép lánya nagyon idegesítően tündésen suttog itt-ott, Norton meg nem tudom… Hulkként? Biztos sok pénzt kaptak. Nagyon nem tudott lekötni a film, pedig én befőtt módon elvagyok a zöldhátteres, vagy ahogy drága apum mondaná a fantasztikus faszságokkal. A vicces az, hogy az Iron Man-hez is szerencsém volt, ami tök ugyanaz a kategória, de az valahogy bejött, pedig nem vagyok nagy Gwyneth Paltrow rajongó. A Hulk közben komolyan azon gondolkodtam, hogy a Vasember miért volt rendben. Talán ahogy a Trópusi vihar is, ez is Downey miatt. Mindegy, elpocsékolt egy másfél óra volt, bár a film végén elsütött Iron Man-es poénnal azért kierőszakoltak belőlem egy harmatgyenge mosolyt. (10/3)

 

Death Race (Halálfutam, 2008)

Semmi közöm az autóversenyzéshez. Legyen az a Dakar, legyen az a Forma1, legyen az egy élet-halálra menő, fegyencek közötti Halálfutam, nem érdekel. A Death Race trailere persze hatásosnak sikerült, gondoltam, megéri agyzsibbasztásnak. Vannak benne durva verdák, szarrá gyúrt Jason Statham, formás női idomok meg kiszámítható történet brutális kaszkadőr mutatványokkal. Szeretném viszont megérni a butácska látványakciófilmek azon éráját, amikor nincsenek belassított, ’shake that ass sexy girl, yo bitch’ rappel aláfestett a ’szexi dög éppen kiszáll az autóból’ jelenetek. Az viszont piros pont, hogy általában az üldözős, robbantós jeleneteknél, korlátokba ütköző felfogóképességem miatt mindig elveszítem a fonalat: ki lő, honnan, mi robbant fel, mi van? A Transformers utolsó húsz percénél például már gőzöm sem volt, mi történik. A Death Race-t tudtam követni, úgyhogy valahol mégis csak az én szintem ez a múvi (?). (10/4)

 

És akkor jöjjön néhány jó tanács: NE, ismétlem NE nézzétek meg az X-akták filmet, és higgyetek azoknak, akik a Happeningtől is óvnak titeket. Mocsok, minősíthetetlen szemetek. Az Eseményt 10 percig sem bírtam. A Szex és New York pedig botrány. Éljenek a ruhák meg Samantha, de összességében nagy csalódás volt az is.