A Eutorip-történet megakadt, de néhány képet meg egy kis rövid, buta mesét azért csak feltöltök, mert még mindig jólesik felidézni az utat, főleg így nyár végén.

Gentben egy fényképész pasasnál, Jorisnál szálltunk meg, aki egyébként filmszakon végzett, nyelveket tanít, foglalkozásokat tart a hátrányos helyzetűeknek és még sok más egyéb dolgot is csinál. Eléggé érdekes világnézettel rendelkezett, amit igen szorgalmasan előadott nekünk, csak valahogy mégis sok, valahogy 'fake' volt. Összeesküvés elméletekben gondolkodott és bármennyire tűnt egészségesnek és vidámnak, azért valahogy lerítt róla, hogy nem okés teljesen. Aztán elmesélte, hogy volt egy súlyos balesete, amiből szerencsére sikerült felgyógyulnia, azóta igyekszik maximálisan kihasználni a napjait, már-már túlzottan erőltetten is szerintem.

Vendéglátónak viszont (közel) tökéletes volt, elvitt egy orosz festő barátjának a műtermébe, készségesen, részletesen beszélt Belgiumról, aztán a haverjai vega éttermében vacsiztunk. Egyébként én mókásan indítottam nála. A pasas mondom, érdekes volt. Egyáltalán nem kötődött a tárgyakhoz. Az ebédlőjében az asztalhoz illő két széken kívül a garnitúra hiányzó darabjait oda nem illő karfás meg egy irodai székkel pótolta. A nappali közepén pedig egy dreamcatcher lógott, csak utóbbi nekem nem esett le elsőre, jófejkedni viszont nagyon akartam: 'Oh, what a nice lamp you have here!' - idiótán vigyorogva persze. Erre jött a fagyos válasz: 'That's NOT a lamp!' hmmm...hát baromira ciki volt. A hangulat csak órákkal később oldódott, amikor elvitt minket várost nézni. 

Miközben szorgalmasan kattintgattam a graffitiket, kiderült, hogy street artot is tanított gyerekeknek, és volt olyan kedves, hogy Gent eldugottabb falait is megmutatta:

Jorisszal egy gond volt még: volt egy eszméletlen nagy macskája, Snowwhite. Szeretem a cicákat, de ez a dög a ház kurvája volt. Kiszökött melettünk az utcára hajnal fél egykor, amikor végre hazaértünk. Barátnémmel, Csillával kérdőn néztünk Jorisra: "Should we catch Snowwhite?" "NO, she'll come when she wants." ez annyit tett, hogy ha Hófehérkének mondjuk hajnal háromkor támadt kedve visszajönni, akkor Joris felkelt a macska izmos nyávogására és lemászott két emeletet, hogy beengedje a cicust - szerencsére Snowwhite nem húzta odáig, nem kellett macskakészültségben lennünk háromkor is. De! Egy szobában aludt velünk. A fejemet pedig trambulinnak használta félóránként. Persze, hogy lefényképeztem a drágát:

Na ennyi volt a mese mára...remélem sikerült egy picit megörvendeztetnem azokat, akik kértek még tőlem Eurotrip-storyt, a többieknek meg remélem legalább a képek tetszettek.