Elég későn értünk át Rotterdamba, mivel egy félnapot elkolbászoltunk a sátorbontással, küszködtünk az elemekkel: Amstelveen eső. Amszterdam szél. Rotterdam mindkettő és a hajam sem tökéletes. Vagy négy rétegnyi felsőt vettem fel, a sálat az orromig tekertem, a fejemre meg ráhúztam a pulcsim és a széldzsekim kapucniját is. Ilyen szépen, ’szexi’ szerkóban, erősen dideregve körülbelül délután négykor szálltunk le Rotterdam felettébb csúnya állomásán. Az egész úgy nézett ki, mintha kékszínű konténerekből rakták volna össze, természetesen mellette sártenger, mivel össze-vissza építkeztek ott is.

 

Már az érkezésnél is érezni lehetett, hogy Rotterdam nem azért lesz kurva jó, mert olyan iszonyatosan szép lenne. Az újjáépítés alatt rohamtempóban húzták fel az égig érő tornyokat. Nem éreztem nyomasztónak az embert földbe nyomó modern épületeket, megcsodáltam őket, nem sokat lát ilyenekből az ember, de összességében nem nyújtott nagy élményt az egész, főleg a párizsi Défense után. A rotterdami egy nap azért volt kurva jó, mert addigra már magabiztosan vonultunk és ott éreztem először azt a szabad, ki-ha-én-nem, hátizsákolok Európában, megcsináltam, kinn vagyok a saját megkeresett kis pénzecskémből, felnőttként, önállóan világot látok, és akkor, ott semmi más nem volt ennél fontosabb.

 

Hozzáteszem: mázlink volt, megint… Anikónak és Larának sikerült szerezniük egy vendéglátócsaládot, Csillával viszont még nem tudtuk, hol talál ránk az éjszaka. Na de nem szaladok ennyire előre; mi is ez a családosdi? A Servas egyesület egy olyan nemzetközi hálót képez, amely lehetővé teszi, hogy akár day hostként, akár szállásadóként vagy akár csak utazóként megismerkedj külföldiekkel. Egy felvételi interjú és a tagdíj befizetése után (ez 4-5 ezer forint volt, nem egy nagy horribilis összeg), ki kell töltened magadról egy bemutatkozó levelet, amit magaddal cipelsz. Aztán kapsz egy címlistát a különböző országok Servas tagjairól, küldesz nekik e-mailt, - persze figyelembe véve a megadott feltételeket (hány embert fogad, dohányos-e, vegetáriánus-e, érdeklődési kör, stb) - felveszed velük a kapcsolatot, és ha szerencséd van, kapsz ingyenszállást, egy idegenvezetőt, egy insidert, aki érdekes, sőt meglepő dolgokat mesél más nemzetek szokásairól, szociális, politikai helyzetéről, a lakosok mentalitásáról. Persze a szervezet kihangsúlyozza a kulturális érdeklődést, szóval nem az ingyenfedél a lényeg, bár ha ez nincs, szerintem mi sem próbáltuk volna be. Ettől függetlenül, bármennyire furcsa is volt nekem az elején, hogy akár idegen, egyedülálló férfinál szálljunk meg akár nyugdíjas, macskás néninél segítsünk a mosogatásban és konstans módon jófejkedjünk, baromira feldobta az utat. Főleg úgy, hogy Csival ketten később Gentben egy egyébként filmszakos fényképész pasinál, Párizsban pedig egy dalszövegírónál töltöttünk két napot. Bohémélet? Az volt.

 

A lányok Rotterdamban tehát családhoz kerültek. Ők jobban tudnának mesélni róla, nekünk kutyafuttában annyit mondtak, hogy jó sok kaját kaptak és egyébként „cukik voltak”. Mi meg ketten Csivel megrohantuk a turista információt, ahol kedvesek voltak és nem húztak le minket: ingyen volt a net! Végül a Use-It hostel felé irányítottak minket. A Use-it irodák kifejezetten fiatal backpackereket szolgálnak ki tépképekkel, infoval, néhány városban pedig hosteleket is működtetnek.

 

Ha nem a turistairodás pasas ajánlja, az életben nem sétáltunk volna el odáig kettecskén drága barátnémmal. Miért nem? Mert a pályaudvar mellett, két parkolóház mögé szorítva egy régi gyárépületben bújt meg a szálló. Ez eddig nem túl bizalomgerjesztő, igaz? Belülről sem volt az. Egy hatalmas teremben négy sorban lerakott emeletes ágyak, összesen 120 férőhellyel plusz egy külön 20 fős női dorm. Ezt ajánlották, mindössze 10 euróért, hihetetlen olcsón (átlag legalacsonyabb ár 25 euró volt.). Mi meg örültünk neki, mert nem vagyunk finnyásak, illetve ennek köszönhetem, hogy átjárt az az igazi kalandor érzés. Külön bárja volt a szállónak, (kicsit a Szimplára emlékeztetett), a csomagokat el lehetett zárni, volt reggeli is…tökéletes. De akkor mondom a poént: becsekkolásnál nyújtjuk át az útlevelet, erre a recepciós srác, akivel addig ugyebár angolul konzultáltunk megszólalt magyarul: „Magyar Köztársaság? Király! A francia kolleganőm mindig dumálhat a francia turistákkal. Én hónapok óta itt vagyok és még nem találkoztam magyarral!”. Dani örült nekünk, mi is neki. Sebtében kifaggattuk, mit érdemes megnézni a városban, majd rövid sétafikálás után este söröztünk még vele egyet. Miután kifújt a ’na és milyen Rotterdamban élni’ kérdéskör, kiderült, hogy a Corvinuson végzett, közös téma adott volt. Szerencsére ezt gyorsan átugrottuk, szóba kerültek a fesztiválok, éjszakai élet, majd jött a tipp: ingyen koncert nem messze a North Sea Jazz Festivalon! Ennél a pontnál felálltunk és sipirc, irány a Rotown! Nagyon jó hangú, Nneka névre hallgató fekete énekesnő koncija volt, Dani Lauryn Hillhez és Erykah Baduhoz hasonlította. A bulin egyébként egy dolog miatt éreztem kényelmetlenül magam: bőpulcsiban, kopott farmerben a sok sminkelt, kiöltözött, csini csaj meg dizájnos pasas között olyan kis esetlen voltam és nagyon hiányzott a hajsütővasam, na mindegy… én sátraztam, túráztam, ők meg nem.

 

A másnapot csak szépen vázlatosan: Reggeli: mogyorókrém, csokidara, lekvár, vaj, kávé – az első youth hosteles reggeli, kérem szépen! A nap programja: városnézés gyorsütemben: a régi városrész, kikötő, Erasmus-híd, hajókiállítás, kockaházak. A nap legjobb vásárlása: ZÖLD PRINGLES és valami török kaja, aminek a nevét Csilla remélhetőleg kommentben majd megosztja veletek, én már akkor sem tudtam mit eszek... A nap beszólása Larától: "Nééémááá, van árnyékunk!" (kezdett picivel jobb idő lenni, de elkiabáltuk és megint leszakadt az ég) A nap poénja: a kikötőben találtunk egy csomag füvet, meg is örökítettük. :) A nap eseménye részemről: találtam Spaceinvadereket!!! (Párizsban is elkaptam egy-két űrhajót, majd egy street artos bejegyzést kapnak külön az ufók.)

 

Itt a vége fuss el véle… legközelebb Brüsszelről és a backpackerekes tippekről, tapasztalatokról irogatok majd.

 

Legyetek rosszak!