Szívrablásnál mindig jól esik egy kis önmarcangolás. Ilyenkor bespájzol az ember papírzsepivel, fagyival vagy sörrel nemtől függően, sírós zenéket hallgat, no meg fájdalmasabbnál fájdalmasabb filmdrámákat néz. A London tökéletes a szenvedéshez, de még azoknak is tetszeni fog, akik épp nem lelki betegek. Egy dolog biztos, akár boldogan, akár boldogtalanul nézed, a stáblista lecsorgása urán úgy érzed, el kell szívnod egy szál cigit, már csak megnyugtatásképpen is...
ha érdekelt és klikkeltél a továbbra, akkor észrevehetted, hogy a link elnavigált egy másik oldalra, mégpedig a Lemezek Nektekre. Bizony, ez ma a bréking nyúz. A filmes írásokat a nagyobb aktivitás kedvéért oda szervezem ki. Hellostrangeren azért jelezni fogom, ha oda fel kerül valami, ahogy a London esetében történt, már az ingyenreklám kedvéért is. :)
erre pedig most hívták fel a figyelmem: Red Bull Mozifanatikusok Éjszakája
