Március 13-án került mozikba az i.e. 10.000 című brutál nagy produkció a Holnapután és a Függetlenség napja készítőitől. Aki látta az Apocalyptot és a 300-at, annak a film leginkább csak időpocsékolás, de legalább a jegyhez adtak egy jó kis kitűzőt. A sztori ismert. Egy törzset megtámadnak a "négylábú démonok", azaz a szomszédos agresszív nagybirodalom rabszolgaszerző portyája véget vet az amúgy abszolút szimpi, mammutvadászatból élő hegyvidéki rasztafári törzs békéjének. A dolog persze nem érte váratlanul a népet, hiszen a sámánmutter már megjövendölte, hogy eljő a kékszemű gyermek és párjával majd megváltják a világot az utolsó vadászat után, mikor beköszönt a harc és pusztítás kora. A kékszemű Evolet persze óraműpontossággal megérkezik, egymásba szeretnek D’Leh-jel. A többi már a hős születésének története. Ahogy a film tagline-ja is hirdeti: The legend. The battle. The first hero. Jönnek a gonik, elviszik a nőt is, D’Leh elindul megmenteni őket, közben verbuvál egy kisebb sereget, megbuktatja a birodalmat és happy end. Az egész történetet persze nagy spirituális humbuggal leöntötték, mert úgy kell azt. Teljesen Apocalypto, csak sokkal rosszabb, a kameramozgás teljesen Gyűrűk Ura, csak sokkal rosszabb, a főgonosz isten és papi kísérete teljesen 300, csak sokkal rosszabb. Arról nem is beszélve, hogy a film elején nagyon csúnyán el voltak rontva az effektek, más kérdés, hogy ennél jobban zavart, hogy a főszereplő csajnak tökéletesre volt szedve a szemöldöke (bocs, nő vagyok, ezt nem tudtam nem megjegyezni) plusz, ha még egyszer elhangzik az a mondat egy filmben, hogy „I’ll come back to you”, felállok és kimegyek a teremből. Eskü.

Amúgy a Westendben láttam digitális verzióban, nem tudom, mit takar a spécizés. Lényegtelen is. Újabb agyzsibbasztásnak jó, egyébként kötelezően hanyagolható.