Karinthy Frigyes első feleségét az 1918 végén fellépő influenzajárvány vitte el. Egy fiatal orvosnő, a szép Böhm Aranka férje orosz fogságba esett, eltűnt, úgyhogy halottnak nyilvánították. Aranka férjhez ment Karinthyhoz, amikor – úgy hiszem, 1920-ban – Aranka férje fél lábbal megérkezett Kínán és Japánon keresztül. Baj nem lett belőle, mert a férj tudomásul vette a helyzetet. Karinthy kerülte a férjet, és sokáig nem találkozott vele, míg a férj egy szép napon a Centrál Kávéház forgóajtaja elé állt, úgy hogy Karinthy nem kerülhette ki. Mikor a forgóajtón kijött, rémülten áll meg. Mire a féllábú Karinthy vállára tette a kezét, és így szólt: „Ne kerülj, engem, Frici, hálás vagyok néked, a másik lábamat is odaadtam volna azért, hogy Arankától megszabaduljak.”
Aranka hűtlen feleség volt, és nemcsak hűtlen, de vigyázott is arra, hogy ezt egész Budapest lássa. A szeretője egy vizesnyolcas volt,a mi kereskedőséget jelentett, nem sokkal több húszesztendősnél, míg Aranka az ötven felé közeledett. Karinthy könyörgött néki, hogy szerelmét tartsa titokban, de Aranka Csulival – így hívták a fickót – a Nemzeti Színház előtti nagy óránál ült fel a hatos villamosra, annak is a harmadik kocsijára, melynek a vége nyitott volt. Ott álltak ketten, és csókolóztak. Így mentek a Margit-szigetre, ahol a templom körüli sűrűségben pitykéztek. Történetem arról szól, hogy Karinthy a Copden Szövetségben – valamiféle előkelő szövetség volt – tartott előadást. Az előadás helyszíne egy elegáns lakás volt a Lipót körúton (ma Szent István körút). Karinthyné is eljött, az első sorban ült, Csulival, hadd lássa mindenki, és botránkozzék meg. Karinthy a szerelemről beszélt, és éppen ott tartott, hogy megállapítsa: most, ötvenéves korában a szerelem érdekesebb, mint régen volt, mert az ember nem tudja előre, sikerül-e a kísérlet, avagy nem. Tehát a próbálkozás érdekesebb, mint régen. Erre Aranka az első sorban tölcsért formált a szája körül – pedig jól hallották volna enélkül is -, és azt kiáltotta: „De a potens se kutya, Frici!” És belemarkolt Csuli combjába. Vártuk, hogy Karinthy mit felel, de egyelőre nem törődött Arankával.
Csak beszédje végén tért rá:
„Álmom volt az elmúlt éjszaka. Bánatomban elhatároztam, hogy öngyilkos leszek, és a Margit híd közepéről beugrottam a Dunába. Egy pillanattal később a Mennyek országában álltam, szemben az Atyaúristennel, aki karosszékben ült nagy asztala mellett, jobb oldalán Jézus Krisztussal, a bal oldalon pedig a Szentlélekkel.
- Hát te ki vagy? – kérdi tőlem az Úristen.
- Karinthy Frici vagyok – mondom.
- És mi volt a foglalkozásod? – kérdi az Úr.
- Magyar író voltam, amíg éltem.
- Szegény Karinthy! – sóhajtja az Úristen. – Melyik lapnál dolgoztál?
- A Pesti Naplónál – válaszolok.
- Szegény, szegény Karinthy! – feleli az Úristen, mély nyöszörgéssel. – És ki volt a szerkesztőd?
- Földi Mihály – mondom.
- Szegény, szegény, szegény Karinthy! – hörgi keserű sóhajjal az Úristen. – És ki volt a feleséged?
- Böhm Aranka – felelem.
Az Úristen egy pillanatig hallgat, aztán Jézus Krisztushoz fordul:
- Takarodj innen, te jampec! Karinthy, ülj mellém!”
Akkora röhögés kerekedett, hogy Aranka megragadta Csulit, és kiszaladtak a teremből.
Faludy György: A Pokol tornácán (részlet)
