Oh, persze, THE Clash! Angol punk rock banda (1976-1986), ’Should I Stay or Should I Go’, ennyi Wikipédia információ most a tudatlanoknak is bőven elég, mivel NEM a THE Clashről van most itten szó. Hanem a Clash angol magazinról.
Wan nekünk ugyebár sok zenei újságunk, Wan Popcorn, Wan Bravo (bár ne lennének), Wan Metal Hammer is, meg WAN WAN2 magazinunk is. Igényes, színvonalas, vicces, telibe találja a stílusom, olykor-olykor élesen beszólnak, néha kicsit késnek a megjelenéssel, megtörténik, a minőség legalább garantált. Az utóbbi időben, viszont kevés új nevet találtam benne. Ez azért is baj, legalábbis szerény személyemnek, mert szeretek felfedezni és zenei repertoárt bővíteni. Egy idő után hamar rá lehet unni a „similar artist search enginekre”, meg a myspace káoszára. Manapság minden indie-rock-alternative-experimental-electronic címkékkel fut, kell már végre valami vérpezsdítő, új forrás, ami megmondja egyszerűen, felesleges sallangok nélkül, mi jó és mi rossz. Fogtam hát magam és bementem egy nagyobb újságoshoz és becéloztam az angol zenei lapokat. Borsos az áruk, de mivel karácsony van, gondoltam illene már egy Rolling Stone-t is venni már egyszer az életben. Örültem, mint majom a farkának, amikor találtam egyet, de a mosoly hamar lefagyott az arcomról, amikor megláttam az árát meg a címlapon Jay-Z-t. De nem adtam fel, lapozgattam tovább, és a kezembe akadt egy Clash – igaz még drágábbért, 2500 Ft-ért, de egye fene, jó kislány voltam idén, karácsony van,így hát megvettem nem csak az ajándék CD miatt.
A 136 oldalas számban (mínusz az oldalas reklámok, szerencsére nincs sok belőlük – piros pont!) most Daft Punkról, Sigur Rósról meg az idei év nagy durranásairól lehet olvasgatni: Klaxons, Feist, stb. És itt pont, ciki nem ciki, nem vagyok a zenében elveszett bárány, de megállt a tudományom, mert a nevek itt előttem vagy csak derengenek valahonnan vagy totál ismeretlenek. És ez így van jól!
Felépítésében minden trend újság ugyanolyan: hírek, ajánlók, kritikák, egy kis film, egy kis zene, egy kis aktuális, egy kis slágerlista, megfűszerezve a kötelező év végi összefoglalókkal. A különbség jelen esetben annyi, hogy egyszerre találom meg benne a mainstreamet illetve azokat az előadókat, akiket még hallomásból sem ismerek az urban, az elektro, az indie rock és undergorund világából. A szerkesztők kedvesen felhívják ugyan a figyelmem az egyes albumok iTunes-os letölthetőségéről szinte minden cikk alján, de én szeretek bűnözni. Ha nem tudok letölteni, úgy beérem a myspacesszel is, köszönöm szépen.
Korrekt a lapocska. Az ára viszont nem az, legalábbis nekem, szaros egyetemistának. A probléma szerencsére tökéletesen megoldható, ha van neted. Az újság online változatában igazán csak a cikkek hosszát vágták meg, a tartalmat alig, kapsz egy rövidke kis playlistet, fórumozni is tudsz, mint minden rendes helyen, regisztrálás után pofás kis profile-t rakhatsz össze magadnak (sok haszna nincs, de legalább már itt is vagyok, nemcsak iwiwen, a már unottá emlegetett myspace-n, vagy a facebookon). Sőt te is tudsz ajánlani friss arcokat a ’ones to watch’ rovatba. A lényeg, hogy teljesen jó kis szűrő ez, ha szeretsz napra kész lenni. Kellemes letöltögetést az ínyenceknek!
Linkek:
Desszert:
Interpol – Narc (Antics című albumról)
https://www.youtube.com/watch?v=khk2ln1utsY&feature=related
