Vigyázat! A cím megtévesztő! A Complete History of My Sexual Failures nem a szánalmas, kaki-pisi hollywoodi humorú, pattanásos gimnazistát és bögyös szomszédcsajt felvonultató agyzsibbasztás. Kicsit felejthető, kicsit béna, de annál pihentetőbb és szórakoztatóbb, mert kellenek a Schneider-, Sandler-mentes, hátradőlős, kikapcsolós vígjátékok is.
Az ember néha követ el nagy hibákat. Legutóbbi hatalmas tévedés részemről az volt, hogy moziban néztem meg a Kegyenc Fegyenc című újabb Rob Schneider horrort. Mentségemre szolgáljon, hogy last minute ’nézzünk_valami_szart’ kört futottunk, de bevallom, az is erősen dolgozott bennem, hogy full kikapcsoljam végre az agyam. Ezt szebben úgyis megfogalmazhatnám, hogy laza, könnyed szórakozásra vágytam. Ennek a kategóriának a közelmúltban maximálisan megfelelt a Trópusi vihar, a héten pedig filmbuzi mélybúvárkodásnak köszönhetően rábukkantam az A Complete History of My Sexual Failures című mókás dokumentumfilmre.
Chris Waitt angol független filmrendező dokuja – ahogy a címből is tökéletesen kiderül – nem gyengén elcseszett magánéletének oknyomozó riportja. Ezt értsd úgy, hogy a fazon egy interjú erejéig megkeresi az exeit, hogy tanuljon a hibáiból azzal a céllal, hogy következő párkapcsolata gyümölcsözőbb legyen. A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen a srác tömérdek okot szolgáltatott annak a kb. egy tucat nőnek a szakításra, így nem meglepő, hogy első körben mindegyik volt barátnő elutasítja Chris felkérését. Van, aki szó nélkül rácsapja az ajtót, jó pár fuck off is elhangzik, de valaki perrel is megfenyegeti hősünket. Egy szadomazo szalon megjárása után Viagrát adagol túl, de a becsajozás érdekében még MySpace-n is csinál magának egy profilt (igen, a tipikus felülről fényképezett profilképpel…).
Az arc tehát felettébb szánalmas. Még képernyőn és szerencsére az életben sem láttam ennyire gusztustalan legénylakást, szerintem évek óta nem fésülködött, arról nem is beszélve, hogy munkája sincs és anyuka pénzéből él. Lusta, hanyag, és ráadásul a szexszel is problémái akadnak. Mindezek ellenére halál szimpatikus ember, még ha néhány jelenet túl megjátszottra is sikeredett vagy hogy olykor az igazán fárasztó humor határmezsgyéjén egyensúlyozik is – sőt, néha túl is lépi. Néhány különösen megkapó részleten; a volt jegyessel való találkozáson vagy az új barátnő megjelenésén kívül csak ámokfutásra, néhány bolond csaj felettébb meglepő és vicces reakciójára és természetesen közel másfél órás pancserkodásra számíthat az ember.
Összességében mulatságos, a már emlegetett laza, könnyed kikapcsolódást biztosító házi barkácsfilm ez, de ha a fentiek alapján még mindig bizonytalan lenne valaki, akkor eloszlatom a kételyeket; a doku megjárta a Sundance és az Edinburgh filmfesztet is. Ez persze nem jelenti automatikusan az értékességet, ne is keressétek, csak dőljetek hátra és nézzétek. Mindenképpen jobb, mint kategóriájában az a szemét Kegyenc fegyenc.
