Iain M Banks science fiction könyvei közül még egyet sem olvastam. Sőt. Egyetlen könyvet sem olvastam még tőle. De Iain Bankstől már igen. A Darázsgyár című regénnyel 1984-ben robbant be a két néven alkotó író a köztudatba, a minap pedig az én tudatomat robbantgatta a főszereplő, Frank Cauldhame tizenhatéves sorozatgyilkos segítségével.
Olyan mintha összegyúrná az ember Patrick Bateman őrült közönyét és gyilkolási ösztöneit, a The Good Son című krimithriller angyalarcú Henryjével (Macaulay Culkin), vagy éppen a texasi láncfűrészes Hewitt családdal. Bármennyire tűnik ez alapján ördögi kiskölyköt is felvonultató olcsó horrorsztorinak a Darázsgyár, nem az, bár kétségtelen, ha lerobbanna a kocsim, a világért sem állnék meg segítséget kérni a Cauldhame család skóciai otthonánál. Az anya már évekkel ezelőtt otthagyta Frankéket, akit az apja nem anyakönyveztetett. Ha úgy adódik, akkor inkább unokaöccseként mutatja be, mint sem saját fiának. A fiút apja tanította otthon, másoktól elszigetelten nőtt fel, nem csoda, hogy mesterien megtanulta lekötni magát: játszik. Például háborúsdit. Vagy gátat épít. Vagy totemoszlopokat állít össze állatfejekből és különös rituálékat végez.
Cselekedeteit a Gyár irányítja. Darazsakat fog el, azokat misztikus szertartások keretein belül feláldozza, így szerez jóslatokat és iránymutatást. Részben kedvtelésből, részben a Gyár utasításai miatt érezte úgy, hogy meg KELL ölnie három rokonát, köztük öccsét is:
"Két évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet - de egészen más és jóval alapvetőbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól -, egy évvel később pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettől vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem."
Ja és mielőtt elfelejteném: van egy bátyja: Eric. Őrült. Szeret kutyákat felgyújtani. Most szökött az elmegyógyintézetből és éppen hazafelé tart...
Nem éppen a könnyű délutáni szórakozás kategóriába sorolnám a regényt, ugyanakkor rendesen olvastatja magát. Általában két kérdés szokott ilyen könyvekkel kapcsolatban mocorogni a fejemben: Miért is olvasom én ezt a groteszk, kegyetlen történetet? Egy tízes skálán vajon mennyire lehet beteg az író a való életben? Banks irodalmat, filozófiát és pszichológiát hallgatott az egyetemen. A pszichológiai tanulmányok megmagyarázzák, miért festi le olyan zseniálisan őrült alakjainak elméjét. Na de hogy került hozzám a Darázsgyár? Az Independent angol lap beválogatta az évszázad 100 legjobb könyve közé, ez keltette fel az érdeklődésem.
Ne higgyük azt, hogy a The Wasp Factory értéke a polgárpukkasztásban, a borzongatásban, a gyomorforgató naturalizmusban vagy az erőszakban rejlene – ezt valahogy mindig el kell mondani a nagy vihart kavaró, ellentmondásos, ám de értékes könyveknél. Banks a rituálékat kérdőjelezi meg, az emberi hitet és az azt megváltoztató eseményeket veszi górcső alá. Foglalkozik a férfi sovinizmussal, illetve az apa korlátlan hatalmának, mások manipulálásának következményeit boncolgatja. Ahogy Eric közelebb ér a Cauldhame házhoz (a családnév nem véletlen, kiejtése: cold home) minden egyre jobban megváltozik, egyre több dologra derül fény, míg végül egy hihetetlen csavarral ér véget a történet.
A Gyár azt üzeni: OLVASD EL!
