Dejó, kaki kedvem volt, most a zenéktől jobb lett:)Hát nem csoda, hogy megjegyeztem az oldal címét:P
V.

hmmmmm...nem értem, én valamit nagyon nem jól csinálok itt. mármint,h fura helyre kommentelek?!?

you're welcome Alice :)

hello trif! örülök, hogy feltévedtel ide, meg hogy sikerült egyet vidítani :)
(és szerintem jó helyre kommenteltél...) pusziii :)

hm...egy ilyet hogyan kell beállítani?... kérdi az abszolút idétlen aki még a fejléc fotóját se tudja kicserélni...

Imádtam a Szép Remények c filmet. Nagyon jó az ídézet!:)

ajánlom a könyvet is! a teljes bekezdés pedig így szól (bénáztam és csak most találtam meg a teljeset):

"Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden. Állj meg itt, aki ezeket a sorokat olvasod, és egy percig gondolj napjaid hosszú láncára. Akár vasból van, akár aranyból, akár tüskéből, akár virágból, meg nem köt tégedet, ha egyszer, egy emlékezetes napon legelső szeme el nem készül."

ha szabad Dickenshez annyit hozzátennem, hogy napjaink hosszú láncával az a baj, hogy mire észrevesszük, hogy hogyan kötöz meg bennünket - még ha esetleg le is tudnánk azt magunkról rázni - már visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan dolgok vannak életünkben.

ez az ember tragédiája ;)

Mr Gibbons, hát persze hogy szabad a kiegészítés :)

igaz, ez IS az ember tragédiája :)
azon szoktam néha elgondolkodni, hogy megváltoztatnám-e azt a bizonyos napot - mert beazonosítani legalább sikerült :) - na ez a töprengés felesleges része, mert ami elmúlt, elmúlt, úgysem tudjuk lerázni, ahogy írtad. Viszont az a nem mindegy, hogyan fűzzük tovább a láncot...valóban, itt szokták elcseszni az emberek...

jajj de szép, hogy ilyen filozófiai magasságokban szárnyalunk :)