Sírig tartsd a pofád! Csörsz István ezzel a címmel írt a magyar beat nemzedékről. A rózsaszín plüss szívecske ünnepén én ebből a könyvből ragadok ki egy idézetet. Egy üzenetet a szerelmeseknek.
"Üzenet a szerelmeseknek: Ha én olyan típusú emberke vagyok, aki jól öltözött, nett, tiszta, szép lakása van, miegymás, Olga mellettem a világ beat vagány nője lett volna. Csakhogy nekem semmim se volt, ezért az ősei nem néztek rám olyan szemmel, ahogy kellett volna. Másfél éven keresztül egyfolytában dumáltak neki, ne tedd ezt, ne tedd azt. Hasztalan. Egerbe készült a tanárképzőbe, és együtt tanult egy fiúbarátjával. Semmi közük nem volt egymáshoz, legalábbis addig, de morcosan vettem tudomásul, hogy mindig ezzel a sráccal van, és velem alig törődik. Azt hiszem, itt lőttem el a dolgot, ő meg ott, hogy nem volt türelme hozzám. Egyáltalán nem merte vállalni velem a közösséget, el se tudta képzelni, hová fogok kilyukadni. Olga nagyon szerette volna azt csinálni, amit én, de csak úgy mint hobbit, hogy megfognám a kezét, és körbevinném a világon egy farmerben meg egy pulóverben, de utána hazamehetnénk a villánkba, és úgy élhetnénk, mint amikor elköltöttük az anyai örökségemet Tihanyban. Három hét alatt elvertünk harmincezer forintot. Ami a Balatonon pénzért megvehető, kipróbálható és használható, azt mi kipróbáltuk, megvettük és használtuk, viszont örökség csak egyszer van: kitomboltuk magunkat, de amikor utána pénz nélkül kellett volna ugyanezt csinálni, az már nem tetszett neki.
Rád hagyom a munkásnadrágomat: semmit nem ér, de az összes szín rajta van, amivel valaha festettem."
Jónás Végrendeletéhez hasonló erejű fejezetet rég olvastam már, ez csak egy apró része, konkrétan a 10. üzenete a 14-ből. Tudom, furcsa most ez a poszt, de mindenkinek van mit ráhagynia az ’Olgákra’. Én az egyik legkedvesebb dallal üzenek, nem csak az Olgáknak, nem csak a szerelmeseknek, hanem mindenkinek boldog Valentin-napot kívánok! J
