Nem karácsonyi téma, de rápörgött az agyam:
Michael Moore megint odamondta. A Kóla, puska, sült krumpli és a Fahrenheit9/11 után most az amerikai egészségügyi rendszert fikázza ki elég velősen és mélyrehatóan persze csipetnyi összeesküvés elmélettel megszórva és nagy adag manipulációval leöntve azt a Sicko című kétórás szösszenetében. Egészségügy… szívás. Szerintem mindenhol: lehet szarul csinálni, de van ahol még szarabbul csinálják, ilyen hely Amerika is. Ott ugyanis nem központi kézben van, hanem a biztosító társaságok és gyógyszergyártók monopóliuma, olyannyira, hogy a kanadai idős házaspár nem mer átruccanni még egy napra sem a 10 mérföldnyire tőlük elterülő USA-ba anélkül, hogy még szülőföldjükön külön bebiztosítanák magukat (arra az esetre, hátha orrba találja őket csapni valaki véletlenségből, amely nemcsak egy monokliba, de rosszabb esetben a kórházi számla miatt akár több ezer dollárba fájhat).
Szomorú emberi sorsokat vonultat fel Moore, elszontyolódik is a néző de rendesen ám: halott férj, halott kisgyerek, életek munkájának lerombolása - igen, ezek a biztosító társaságok jövedelem-csökkentő lépéseinek következményei. Könnyebb kísérleti fázisra, saját felelősségre hivatkozva visszautasítani a kórházi számlák kifizetését, mint megfosztania vállalatot a profitjától… oké nem a Vöröskeresztről van szó, ez van. Durva a rendszer, el is undorom tőle, sajnálom is az embereket, utálom is őket, mindezt a film első 10 perce után eléri az író, producer, rendező Moore. Ez egy „dokumentumfilm” lényege mostanában nem? Hogy elgondolkodtasson, hasson, ugye? Persze, minden amit érzékelünk, hallunk, látunk hatással van ránk, hogy a fenébe ne lenne, csak nem szeretem, ha szándékosan turkálnak az agyamban. Nem preferálom az Animal Planet „figyeljükahogyazoroszlánelkapjaavacsiját” stílusú dokukat, szépnek szép az állatvilág, az embervilág meg tud olyan is lenni, de inkább csúnya. Tudom én ezt magamtól is, láttam is már a Sicko első tíz percében, de ami a következő majd két órában jött és jött és jött az inkább manipuláció volt, mint dokumentum, amely az objektivitást (illetve az arra való törekvést) hírből sem hallotta.
Moore megint átevez a politikára, hiányolná is az ember, ha nem tenné. A legelső képkocáról is a jó öreg Bush haver mosolyog vissza (Fuck Bush), nagy spanok ám Moore-ral, jön is megint a korrupciós, összeesküvősös kormányellenes szemlélet. (Fuck Bush) Egyébként briliáns manipulátor a kis kövér sapkás szemcsis riporter: mily meglepő, hogy az amcsi választások előtt jön ki megint a film, és Hilary Clinton egészségügyben elfoglalt szerepe is előtérbe kerül, mint az eü közfeladatok közé helyezésének huuuuge, de sikertelen támogatója. (Fuck Bush) Mert az államilag finanszírozott a tökéletes megoldás, így alakulhat ki paradicsomi helyzet a briteknél és a csigazabáló franciáknál. (Fuck Bush) Átlag, civil amerikai hazafiként két mogyoróvajas szendvics között a doku alapján már csomagolni is kezdenék, (Fuck Bush) hogy átköltözzek a nyugat-európai édenkertek valamelyikébe. Az orvosnak 1 millió dollárt érő kéglije van, a francia „átlag” vitrinében meg a világ különböző tengerpartjairól szerzett homokgyűjtemény lapul. (Fuck Bush) (Fuck Bush) (Fuck Bush) (ezekért bocsánatot kérek, csak a film egy visszatérő elemét igyekeztem szemlélteni...)
Párizs belvárosa, szól a zsötem, a narrátori következtés: „ez elérhető lenne Amerikában is”. Naná, az értelmiség felső rétege nyilván meg is valósította, mert bármennyire igyekezett Moore átlagképet formálni, igencsak az európai jól szituáltak életkörülményei kerültek bemutatásra. Oké, apró baki, amcsi kispolgár nem fogja észrevenni – bocsánatot kell, kérjek ismét, átlag amerikairól nincs jó véleményem. De az már vérlázító szerintem, hogy közvetlenül az Eiffel-torony mutogatása után a következő helyszín L.A. Dowtown… nincs szükség magyarázatra.
Végképp nem tudok felhozni semmilyen mentséget Moore remekére, amikor megindul volt 9/11-es, kezelésre szoruló, beteg tűzoltókkal, a guantanamoi katonai központba hajóval, hogy orvosi ellátást követeljen, mivel az ott őrzött terrorista rabok híresen első osztályú kezelést kapnak. Most a Kóla, puska hatásvadász, konfrontáló, kérdőre vonó jelenetét ismétli: most nem egy áldozat kislány fényképével a kezében a küszöbről, hanem egy hajóról intéz szónoklatot. Konklúzió: a betegeket még a nagyellenség Kubában is meggyógyítják. Bevallom itt egy könnycsepp majdnem kigördült a helyéről: az USA-ban 120 dollárért vásárolható méregdrága gyógyszert a beteg 9/11-es nő 5 amerikai centért megkapta a szigetországban…sokkoló, meg az is, ahogy a nő elsírja magát. Piros pont Moorenak, majdnem sikerült kicsalnia belőlem azt a könnycseppet!... Na meg pár anyázást is percekkel később, mert aztán a rendező bizonyítja, mennyire ember ő valójában. A legnagyobb Moore-ellenes honlap szerkesztőjének felesége megbetegedett, így a filmes támadása a kórházi számlák miatt lezárult volna. Egy titkos támogató 5000 dolláros csekkének köszönhetően az oldal készítője az ellenkampányt szerencsére folytatni tudta. A mecénás persze Moore volt, amit szerényen be is vall a záró képekben. Robin Hood meg elmehet a búsba Teréz anyával együtt...
Nem hülyeségekkel rukkol elő Moore, csak nagyon-nagyon rossz eszközökkel teszi azt. Az eü téma aktualitása miatt is érdemes megnézni a filmet, alkoss véleményt, csodálkozz rá a világra, de ne engedd magad befolyásolni!
óvatosan beLIEve!
http://www.sicko-themovie.com/
mai desszert: AaRon: U-turn (Lili)
https://youtube.com/watch?v=wJRh0PlWB6g
