Hello Stranger!

Tegyük fel, hogy fiatal filmrendezőként egy hétre elegendő pénzzel a zsebedben elindulsz a sikerrel kecsegtető Los Angeles felé. Útközben balesetet szenvedsz, a kocsid a fejére áll a semmi közepén, de szerencsére neked semmi bajod. Mit csinálsz? A: megbánod bűneid, és hinni kezdesz Istenben; B: a sokkos állapotból próbálsz magadhoz térni, és örülsz, hogy egyáltalán élsz; vagy C: kimászol a kocsiból, lefényképezed a helyszínt, hátha még felhasználhatod egy filmben, mivel egy autóbaleset megrendezése baromi drága lenne. Alex Holdrige az utóbbi lehetőséget választotta. Kattintott néhányat a gépével, a képeket pedig felhasználta In Search of a Midnight Kiss című, nemzetközi visszhangot elnyerő független filmjéhez.

tovább>>>

A Barbie baba a héten ünnepli 50. születésnapját. A babát először 1959. februárjában mutatták be a New York-i játékvásáron. A Mattel Inc. alapítója, Elliot Handler és felesége Ruth tervezték az első Barbiet, miután észrevették kislányuk élénk érdeklődését a női alakú papírbabák iránt. Így született meg a felnőtt baba, amelyet a kislányuk, Barbara után neveztek el. A fenti képen láthatjátok a legelsőt. Kicsit gonosz az arca, nem?

Mindig is csodáltam azokat a kitartó, kreatív és tehetséges embereket, akik minden nap képesek hétköznapi dologból valami különlegeset varázsolni. A Serialpaintings oldal művésze minden áldott nap igyekszik emlékezetébe vésni a metrón vele együtt utazókat, ezért megfesti a vadidegen arcokat, legyőzve az időt és a feledést. 2004 augusztusában kezdődött a projekt, tehát a galéria több száz apró képet tartalmaz!

Manapság a klasszikus kabaréműfajt (legalábbis a televízió képernyőjéről) kiszorították a végtelenül lebutított valóság showk és a hétköznapi szórakoztatás magasabb szintjét is (talán) megütő talk showk. Fénykorukat élik a jobbnál jobb egyszemélyes produkciók: a stand up comedyk, az amerikai példa alapján született showmanek egész estés műsorai. Ilyen környezetben valahol, ha ez furcsán is hangzik, de régimódinak, sőt középszerűnek tűnnek a többszereplős jelenetekben előadott kabarék. Hol van ma már Hofi Géza? Hol van az Uborka vagy a Szeszélyes évszakok? Hova tűnt a Gálvölgyi-show népszerűsége? A szórakoztatóipar átalakult, a Mikroszkóp Színpad viszont szinte változatlan.

Tovább>>>

Egy South Park-bölcsesség úgy tartja, minden fiúbanda öt tagból áll. Nincs ez másképp az Oltári srácok című koncertmusicalben sem, ahol Matt, a bandavezér, Mark, a kötelező meleg, Luke, a kábszeres, kemény srác, Juan, a macsó és Abraham, a zsidó dalszövegíró ráznak egyszerre segget. "Isten mostanában nagyon megy" - a banda kisebb üdítőital kampány mellett nagyiparban nyomja a népmegváltást az ige hirdetésével, zsoltárokkal, imákkal, Ámen. Jó kis Backstreet Boys paródia kerekedhetett volna ki a dologból, de aztán mégsem. Keresztre feszítésem rövid, két felvonásos története következik.

tovább>>>

"A mondatok csak úgy olvastatták magukat, egyik oldalt a másik után. Mint egy áramlat. Minden mondatban volt erő, és nem fogyott el a következő oldalon sem... Végre találtam valakit, aki nem félt az érzelmektől. Humor és fájdalom fantasztikus egyszerűséggel vetítve. Ennek a könyvnek az eleje úgy hatott rám, akár egy lenyűgöző csoda." – Charles Bukowski író-költő ezzel az elragadtatással beszélt John Fante Kérdezd az út porát című regényéről. A könyvet aranyhoz hasonlította, Fantet magát pedig egyenesen istenének tartotta. Lássuk, igaza volt-e.

tovább>>>

Esküszöm, teljesen beleszerelmesedtem ebbe a pasiba!

Ha egyszerűen kellene összefoglalnom Fernando Meirelles (Isten városa, Az elszánt diplomata) új filmjét, a Blindness-t, azt mondanám, olyan, mint a 28 nappal később és A kísérlet szintézise. Igaz, nem zombis vírus terjed, hanem vakságot okozó kór pusztít, és igaz, nem börtönben, de ugyanúgy lelakatolt helyen, egy karanténban játszódik. Mindhárom film végén viszont ugyanazt a tanulságot vonhatjuk le: az embernél aljasabb féreg nincs. Még szerencse, hogy ilyenkor mindig jő egy hős, ki rovarirtásba kezd. De miért éppen Julian Moore a megváltó? És miért sír ilyen csúnyán?

Tovább>>>

BOLDOG, BÉKÉS, BEJGLIBEN GAZDAG KARÁCSONYT MINDENKINEK! :)

(régebbi Madagaszkár pingvines különkiadás :))

És igen! Nagynénémék most is tartották a hagyományt. Mindig olyan cuccokat kapok, amit éppen ők kaptak ajándékba és továbbadják nekem. Néhány éve kaptam egy ezoterikus könyvet, ami angyalokról szólt (...), kaptam már giccses, csillogós, pillangós mécsestartót, idén meg a Csábító hajviseletek című könyvet. Hátttigen.

HelloFM-re ma felkerült egy ünnepi kis kérdőív a bandáról. Viccesek vagyunk, na! :) tessék látogatni az oldalt! (A zenebázis meg majd frissül remélhetőleg, csak sajnos nem tőlünk függ a dolog. A techmanusok még ülnek rajta. )

A minap betaláltam a jópofa 2-es villamosvezetőt. „Szép jó napot kívánok azon kedves sportolóknak, akik vállalkoztak a gyalogtúrára és a tömegközlekedésre. Ebben a karácsony előtti nagy hajtásban, felgyülemlik a stressz és a feszültség. Ilyenkor kell észrevenni az állandó dolgokat, a változatlan dolgokat. Ilyen például… a Gellért-hegy!”. Már a szép jó napot-nál kikaptam a zenét a fülemből, aztán persze röhögőgörcs. Állandó dolgok? Azok vannak dögivel. Mint például a Coco Jambo karácsonyi verziója, amit ilyenkor folyamatosan nyomunk a melóhelyen vagy a szezonális program, a jegyzetmásolás. Ajándékokat sem vettem még. Sőt másfél hónapja költözési fázisban vagyok, de még mindig félkész a lakás. A MÁV-sztrájk is jókor jött. Ja és kiszakadt a kedvenc farmerom. Ennyi az annyi, meg az, hogy egyébként még sose volt ennyire szép és jó a helyzet (és most kivételesen irónia nélkül értem :)) A blogra meg sajnos nincs időm, de azért működöm erre-arra, azok linkjeit szorgosan küldözgetem. A legdurvább pedig kérem szépen, dobpergés és konfetti: ma egy éves a hellostranger! Hurrááá! :)