Hello Stranger!

A SZIN második napján még arra is vetemedtünk, hogy poénból megnézzük milyen a United Unplugged koncertje. Pély Barnától ugyan egy szám után sikítófrászt kaptunk, de az Irie Maffia szerencsére kárpótolt mindenért, Macy Gray nevét pedig tegnap óta aranyba foglalom.

tovább>>>

 Talán ott rontottam el, hogy buli és három óra alvás után mentem be dolgozni, és csak azt követően szálltam fel a szegedi vonatra. Energiaitalok, kávé ide vagy oda, hamar kidőltem, de még így is megérte lemenni a SZIN-re.

tovább>>>

Mielőtt még újra becsusszannánk az iskolapadba ill. elmerülnénk a szürke, munkás hétköznapok egyhangúságában, a nyarat és egyben a fesztiválszezont a Kultblog is a napfény városában, a Szegedi Ifjúsági Napokon búcsúztatja. Az idén már ötnaposra nyúló parti mulatság programjából a megszokott módon szemezgetünk, hogy megtudd, mire érdemes pörögni, punnyadni, pogózni. Jegyeket, bérleteket kéretik zsebre dugni, fiúk, lányok irány a SZINtiszta zöld!

tovább>>>

Idén is Sziget. Íme a heti működésem:

Az együttműködés példája - Interjú Greg Dorey brit nagykövettel

A ZARE egyik főszervezője a Brit Nagykövetség volt. Az interjút a rezidencián ejtettük meg, ahol éppen szieszta hangulat uralkodott, mivel a Love Music Hate Racism Allstars tagjait az interjú előtt fogadta a nagykövet. Amíg várakoztunk, addig a minket kísérő csinos sajtós lánynak azért hozott egy szál rózsát Jimmy Pursey. Nagy nőcsábász a punk, bizony. Az interjú egyébként simán ment, csak baromi sok meló volt az egyeztetés, na meg a megírása is. Dorey nagykövet úr pedig abszolút kedves, mosolygós ember.

Tankcsapda nap helyett tehát a nagykövetes interjút intéztem, de másnap már nagyban nyomtuk a ZARE-t. Az LMHR 28 angoljából négyen adtak interjút, Csilluval ketten ejtettük meg a dolgot. Sam Duckworth-t és LowKey-t csíptük el.  Az összefogás jegyében II. - Interjúk

Közben még egy gyors interjúra elkaptam a New Angle Photo Team tagjait, miközben éppen ragasztották a Szigeten azt az 5.000 darab fotót, amit a ZARE miatt készítettek 50 hazai zenésszel.  Feketén-fehéren a rasszizmus ellen 

Miss Platnummal nagyszínpados fellépése után beszélgettem. Full mosolygós, vidám csajszi. A koncertje is bejött.  "Nem keménykedős hiphop" - Miss Platnum Interjú 

Mosoly és tisztelet - Amadou & Mariam interjú Na ez nem volt egyszerű. A feszttévésektől Nyíri Dóra segített levezényelni a kérdéseim alapján az interjút franciául, de az MR2 stábja is ott volt, mivel közösen kaptunk 5 percet.

Közben szenvedtem, mert nem tudtam a Szigeten elérni a Kortárs Segítő Műhely Alapítvány elnökét, már pedig bevállaltam Civil szigetes interjút. Más sátorhoz meg már lusta voltam kérdéseket összeállítani. Pedig kellett volna; mert az a két kortárssegítő  akkora paraszt volt, amikor először odamentem interjút kérni, mint a ház. Mindegy…  Fiatalok a fiatalokért - Interjú a Civil Sziget kortárssegítőivel

ÉÉÉSSS a két idei öröm a tavalyi José González után: PLACEBO és OFFSPRING. Brian nem volt ugyan, de Steve meg Stefan eszméletlen jó arcok voltak, az Offspringből meg Greg K. basszerossal sikerült megejtenem az interjút. Vigyorgás volt nagyon "80%-kal több mosoly" - Placebo Sebességre kapcsolva - Greg. K. The Offspring  

Persze kurva sok beszámolót is írtunk, meg napi ajánlókat, és a közvetlen ajánlókat is szétosztottuk. Utóbbi közül Berger Dalma jutott nekem.

Ennyi. Szép volt. Jó volt. Csak lebetegedtünk.

A Darwin-díjasok az emberiség génkészletének védelmében saját magukat áldozzák fel. Ez a megfogalmazás sokkal szebb, mint a szomorú igazság; a Darwin-díjasok világraszóló barmok, akik olyan kretén módon halnak meg, (vagy kasztráltatják magukat), hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Finn Taylor rendező, forgatókönyvíró is így gondolhatta, mikor a díj hivatalos honlapjának segítségével egy maréknyi haláleset és városi legenda alapján leforgatta a The Darwin Awards (Halni tudni kell!) című filmjét.

tovább>>>

Alanis Morissette Hand In My Pocket

I'm broke but I'm happy
I'm poor but I'm kind
I'm short but I'm healthy, yeah
I'm high but I'm grounded
I'm sane but I'm overwhelmed
I'm lost but I'm hopeful baby

What it all comes down to
Is that everything's gonna be fine fine fine
I've got one hand in my pocket
And the other one is giving a high five

I feel drunk but I'm sober
I'm young and I'm underpaid
I'm tired but I'm working, yeah
I care but I'm worthless
I'm here but I'm really gone
I'm wrong and I'm sorry baby

What it all comes down to
Is that everything's gonna be quite alright
I've got one hand in my pocket
And the other one is flicking a cigarette

What it all comes down to
Is that I haven't got it all figured out just yet
I've got one hand in my pocket
And the other one is giving the peace sign

I'm free but I'm focused
I'm green but I'm wise
I'm shy but I'm friendly baby
I'm sad but I'm laughing
I'm brave but I'm chicken shit
I'm sick but I'm pretty baby

And what it all boils down to
Is that no one's really got it figured out just yet
I've got one hand in my pocket
And the other one is playing the piano

What it all comes down to my friends
Is that everything's just fine fine fine
I've got one hand in my pocket
And the other one is hailing a taxicab...

…hol nem VOLT. Úgy hozta a sors, hogy a július 1-től 4-ig tartó VOLT idén számomra valóban egyszeri, egynapos bulivá rövidült. Ráadásul spontán módon született a fesztiválozás ötlete. Csak szerda magasságában döntöttük el véglegesen, hogy másnap, július 2-án kiruccanunk Sopronba, a feszt második napjára. Bár meg kellett küzdenünk az elemekkel; az esővel na meg a sártengerré változó földdel, a dugig megtelt parkolóval és a szintén teltházas kempinggel, de tudtuk, a spontán bulik szoktak a legjobbak lenni, és ez szerencsére most sem VOLT másképp.

tovább>>>

"Fogod a hagymát, apróra vágod, és akkor olajban megpirítod szép barnára. Utána hozzá kell tenni a paprikát, csak itt kell vigyázni, mert hogyha forró olajba teszed baromi keserű lesz a paprika. Utána beleteszed a körmöt, felöntöd vízzel, úgyhogy ellepje, csak arra kell figyelni, hogy amikor elpárolog a víz, újra utána kell tölteni, akkor lesz olyan jó szaftos a pörkölt." Nem csoda, hogy a Kontrollban Nagy Zsolt alias Tibi elhányta magát ennél a jelenetnél. Az egyik elgázolt agyvelejét a mentősök a tenyerükkel lapátolják ki, miközben a tökéletes pörkölt receptjét beszélik meg. Mucsi Zoltán az egészet csak annyival kommentálja: "Nem hittem volna, hogy a mi munkánknál is van szarabb..." Valóban nem jut eszembe rosszabb munka a bűnügyi helyszínek takarításánál. Épeszű ember saját akaratából talán nem is vállalkozna rá. Vagy mégis?

tovább>>>

Egy barát vagy családtag elvesztését mindig nehezen lehet feldolgozni, de ha öngyilkosságról van szó, akkor még szörnyűbb elfogadni egy hozzánk közel álló halálát. Egy ilyen tragédia feldolgozásának kulcsa a megértés és az emlékezés, még akkor is, ha a múlt eseményei egy sötét titok fátyla mögé rejtőznek.  Veronica Hegarty bátyja, Liam halála miatt idézi meg a múlt szellemeit, valós, ill. kitalált emlékekbe kapaszkodva igyekszik elviselni a gyászt, de a halott testvér sírjánál az addig eltemetett titok mégis életre kel. Anne Enright néhol költői magasságokban szárnyal, majd a nyers, sokszor borzalmas realitás talajára húz le egy ír család négy generációs történetének bemutatásakor A gyászoló gyülekezet című regényében.

tovább>>>

Emlékszem még, mennyire be voltunk szarva, mikor az Ideglelést először láttuk egy házibuli végén, hajnalban. Őrülten kapaszkodtunk egymásba, akkor sem mertünk a képernyőre nézni, mikor az teljesen sötét volt, csak az ijedt zihálás hallatszott. Az utolsó filmkocka lepörgése után pisilni sem mertünk egyedül elmenni. A boszorkányos sztori után tíz évvel most előbányásztam egy hasonló áldokut, a Baghead című indie filmet. A különbség most az, hogy a Duplass-testvérek horror-vígjátékán többet nevettem, kevésbé féltem, és a WC-re járás sem vált csoportos hadműveletté. Amellett viszont változatlanul kitartok, hogy soha, semmi pénzért nem mászkálnék éjjel a fák között.

tovább>>>