Az van itt. Hullaszag. Pedig nem vagyok tétlen, a napokban majd jönnek írások (de nem feltétlenül itt, később pontosítok.)
Addig is hangot adok szívfájdalmamnak: A Division of Laure Lee lemez, amit annyira vártam egy retek, mocsok szar. Így van. Csalódtam. Nem írok rendes lemezkritikát sem, mert minek. Unalmas, fantáziátlan tömegcikk. Bár az indie-garage vonaltól tovasodródtam, és a régi lemezek is haloványabbnak tűnnek, a kedvenc dalok közül a Trapped In és a The Truth Is Fucked tartja magát és ennyi. Ettől függetlenül igyekeztem megszeretni a Violence Is Timeless névre hallgató új anyagot, mert nem akartam bevallani magamnak az igazságot. Végeredmény: vastag, fekete alkoholos filccel többször áthúztam a kedvencek listáján, hogy ne is lássam... Néhány dalba próbáltam erősen kapaszkodni, de még ezeken sem találtam fogást...
Itt van pl a Pirates - ez lehetne Kasabian is. De nem az...
(mindegyik dalhoz csinált egy videot a banda, amit naponta töltöttek fel a hivatalos oldalukra a lemez beharangozásakor. energiapocsékolás)
