Hello Stranger!

Emmanuel Benbihy producer projektje Párizsban kezdődött a Paris, je t'aime című filmmel. A tervezett sorozat várhatóan több nagyvárost (Sanghaj, Rio de Janeiro, Jeruzsálem, Velence, Timbuktu) és a bennük szövődő szerelmeket mutatja majd be. A legutóbbi, New Yorkban játszódó rövidfilmgyűjtemény 11 rendező 31 színésszel felvett 11 történetét tartalmazza. A népszerű sztárok listája impozáns, de az eredmény sajnos elmarad az előző rész sokszínűségétől és szépségétől. Elvégre is, tényleg nem NYC, hanem Párizs a szerelem városa.

tovább>>>

tovább>>>

A várakozások ellenére nem a Vampire Weekend második, Contra című sorlemeze viszi a pálmát az év elején. Mi az a plusz, amit az indie csodacsapat most nem, de az OK Go tudott? Ez a valami kérem szépen a DÖG.

tovább>>>

Ha ez év elején a Cotton Club Singers nagyszabású  születésnapi és nem egy leköszönő koncerttel készült volna, akkor egy szavam sem lehetne. A Záróakkord viszont búcsúbuliként hagy némi kivetnivalót maga után.

tovább>>>

Saját magamat csaptam be, amikor pörgős akcióra számítottam Jim Thompson Svindlerek című könyvének olvasásakor, aminek az lett a vége, hogy a nem megfelelő várakozásaim sajnos teljesen hazavágták az élményt, amit a regény adhatott volna.

tovább>>>

A Holdban egyszerre találkozik a múlt és a jövő, egyszerre fantasztikum és valóság, egyszerre visszafogott és monumentális, azaz megvan benne minden, amit egy klasszikus sci-fitől az ezredforduló után elvárhatunk.
tovább>>>

A kultblogosokkal összeírtuk az év legjobbjait:

ZENE

FILM

KÖNYV

SZÍNHÁZ

Gerard Butler jogi karriert hagyott hátra a színészet kedvéért. A pályaválasztás sikerességét senki sem kérdőjelezheti meg, hiszen világszerte egyszerre három filmjét is vetítik a mozik.

tovább>>>

Ellentétes érzelmeket vált ki Dallos Szilvia Utószinkron című tragikomédiája, hiszen egyszerre kacagtatóan kicsinyesnek és félelmetesnek festi le a Rákosi-korszak abszurditását és kegyetlenségét.

tovább>>>

Nem különösebben udvarias, ahogy Ted Wallace, A víziló újságíró-költő főhőse olvasásra csalogat, mindössze elénk dob egy könyvet: „nesze nektek, olvassátok!”.

tovább>>>

Marknak bukott színészként amúgy sem szerencsések a napjai, de mikor az albérletéből is ki akarják költöztetni, és még a barátnője is elhagyja, akkor azért csak felvetődik benne a költői kérdés: "Mi jöhet még?". Ami bekövetkezik, az minden várakozást felülmúl; a lakásában egyre csak szaporodnak a hullák, a helyzetet ráadásul a szintén bukott forgatókönyvíró, alkoholista haverja is csak nehezíti. A Film With Me In It igazi vérbeli fekete komédia jó ötletekkel, rekeszizmokat megmozgató jelenetekkel, ill. a Black Books szitkom sorozatból és a Shaun of the Deadből is ismerős ír humoristával, Dylan Morannal a főszerepben.

tovább>>>

Van abban valami enyhén taszító, mikor egy író pofátlan magabiztossággal húzza alá az irói zsenialitás isteni határtalanságát. Daniel Kehlmann legújabb könyvében, a Hírnévben látszólag összehozhatatlan sorsokat - többek közt egy eutanáziára készülő idős asszony, egy végtelenül szélsőséges író, egy geek blogger sorsát - fésüli össze a hírnév átkára és a kommunikációs eszközök életeket befolyásoló veszélyességére építve. Mindezt olyan rendkívüli módon, valóban istenien teszi, hogy egyáltalán nem tekinthető pökhendinek, mikor az alkotást teremtésként definiálja.

tovább>>>

John Banville A tenger című könyvét 2005-ben Man Booker-díjjal jutalmazták, a magyar könyvesboltokba mégis csak most érkezett meg. A kiadvány hiába számít itthon újdonságnak, számomra valahogy mégis ismerős, hiszen csak néhány hónappal ezelőtt olvastam Anne Enright A gyászoló gyülekezet című könyvét, amiért az írónő Banville után két évvel szintén Booker-díjat kapott. A két regény ugyanúgy az elmúlással, egy családtag elvesztésével, a válaszutakkal és a múlt feldolgozásával foglalkozik, ráadásul mindkettőben a gyerekkorhoz, egy sok évvel ezelőtti nyár eseményéhez nyúlnak vissza. A hasonlóságok ellenére azonban a két könyv nem csak egymástól függetlenül, de egymás mellett is megállja a helyét.

tovább>>>

Nem véletlenül kezeljük fenntartásokkal a tinifilmeket. A romantikus teen movie-k általában ugyanazokkal a sablonos, nyálas fordulatokkal operálnak, hiába illegeti-billegeti magát Megan Fox újfent a Jennifer’s Bodyban. A tinihorrorok ideje is régen leáldozott, a tinivígjátékok valahol az Amerikai Piténél érték el csúcspontjukat, a High School Musicalről meg inkább ne is beszéljünk. Bár indie vonalon is akadnak ugyan mellényúlások, a független tinifilmekre azért még mindig érdemes lehet odafigyelni. Még akkor is, ha a kritikánkhoz beválogatott három indie produkció közül is csak egynél lehetünk elfogulatlanul elégedettek.

tovább>>>

Réges-régen, Ádám és Éva idején létrejöttek a négyszemű szörnyek. Két szájjal habzsolják az élet gyönyöreit, a legtöbbjük kizárja a külvilágot, úgy tűnik, mindenki másnál felszabadultabban és boldogabban élik mindennapjaikat. Önző hajlamaik ellenére, talán ellenállhatatlan szépségük miatt az idő múlásával és az emberek sokasodásával egyre többen és többen kezdték őket irigyelni. Mára már szinte minden földi teremtmény négyszemű szörnyeteggé akar változni. Pedig mindenki tudja jól, ezek a szörnyek rendkívül veszélyesek. Még saját magukat is képesek megharapni. 

tovább>>>

A szegedi jegyző utasítására a SZIN szervezőinek programváltozást kellett eszközölniük. A jegyzői határozat alapján minden koncertnek éjfélig be kellett fejeződnie annak ellenére, hogy a fesztivál évek óta betartja a megengedett zajszintet. Egy amúgy is gyérebb felhozatalú nap programja így vállalhatatlanul szegényes lett, ráadásul még a Guano Apes is szar volt.

tovább>>>

A SZIN második napján még arra is vetemedtünk, hogy poénból megnézzük milyen a United Unplugged koncertje. Pély Barnától ugyan egy szám után sikítófrászt kaptunk, de az Irie Maffia szerencsére kárpótolt mindenért, Macy Gray nevét pedig tegnap óta aranyba foglalom.

tovább>>>

 Talán ott rontottam el, hogy buli és három óra alvás után mentem be dolgozni, és csak azt követően szálltam fel a szegedi vonatra. Energiaitalok, kávé ide vagy oda, hamar kidőltem, de még így is megérte lemenni a SZIN-re.

tovább>>>

Mielőtt még újra becsusszannánk az iskolapadba ill. elmerülnénk a szürke, munkás hétköznapok egyhangúságában, a nyarat és egyben a fesztiválszezont a Kultblog is a napfény városában, a Szegedi Ifjúsági Napokon búcsúztatja. Az idén már ötnaposra nyúló parti mulatság programjából a megszokott módon szemezgetünk, hogy megtudd, mire érdemes pörögni, punnyadni, pogózni. Jegyeket, bérleteket kéretik zsebre dugni, fiúk, lányok irány a SZINtiszta zöld!

tovább>>>

Idén is Sziget. Íme a heti működésem:

Az együttműködés példája - Interjú Greg Dorey brit nagykövettel

A ZARE egyik főszervezője a Brit Nagykövetség volt. Az interjút a rezidencián ejtettük meg, ahol éppen szieszta hangulat uralkodott, mivel a Love Music Hate Racism Allstars tagjait az interjú előtt fogadta a nagykövet. Amíg várakoztunk, addig a minket kísérő csinos sajtós lánynak azért hozott egy szál rózsát Jimmy Pursey. Nagy nőcsábász a punk, bizony. Az interjú egyébként simán ment, csak baromi sok meló volt az egyeztetés, na meg a megírása is. Dorey nagykövet úr pedig abszolút kedves, mosolygós ember.

Tankcsapda nap helyett tehát a nagykövetes interjút intéztem, de másnap már nagyban nyomtuk a ZARE-t. Az LMHR 28 angoljából négyen adtak interjút, Csilluval ketten ejtettük meg a dolgot. Sam Duckworth-t és LowKey-t csíptük el.  Az összefogás jegyében II. - Interjúk

Közben még egy gyors interjúra elkaptam a New Angle Photo Team tagjait, miközben éppen ragasztották a Szigeten azt az 5.000 darab fotót, amit a ZARE miatt készítettek 50 hazai zenésszel.  Feketén-fehéren a rasszizmus ellen 

Miss Platnummal nagyszínpados fellépése után beszélgettem. Full mosolygós, vidám csajszi. A koncertje is bejött.  "Nem keménykedős hiphop" - Miss Platnum Interjú 

Mosoly és tisztelet - Amadou & Mariam interjú Na ez nem volt egyszerű. A feszttévésektől Nyíri Dóra segített levezényelni a kérdéseim alapján az interjút franciául, de az MR2 stábja is ott volt, mivel közösen kaptunk 5 percet.

Közben szenvedtem, mert nem tudtam a Szigeten elérni a Kortárs Segítő Műhely Alapítvány elnökét, már pedig bevállaltam Civil szigetes interjút. Más sátorhoz meg már lusta voltam kérdéseket összeállítani. Pedig kellett volna; mert az a két kortárssegítő  akkora paraszt volt, amikor először odamentem interjút kérni, mint a ház. Mindegy…  Fiatalok a fiatalokért - Interjú a Civil Sziget kortárssegítőivel

ÉÉÉSSS a két idei öröm a tavalyi José González után: PLACEBO és OFFSPRING. Brian nem volt ugyan, de Steve meg Stefan eszméletlen jó arcok voltak, az Offspringből meg Greg K. basszerossal sikerült megejtenem az interjút. Vigyorgás volt nagyon "80%-kal több mosoly" - Placebo Sebességre kapcsolva - Greg. K. The Offspring  

Persze kurva sok beszámolót is írtunk, meg napi ajánlókat, és a közvetlen ajánlókat is szétosztottuk. Utóbbi közül Berger Dalma jutott nekem.

Ennyi. Szép volt. Jó volt. Csak lebetegedtünk.

A Darwin-díjasok az emberiség génkészletének védelmében saját magukat áldozzák fel. Ez a megfogalmazás sokkal szebb, mint a szomorú igazság; a Darwin-díjasok világraszóló barmok, akik olyan kretén módon halnak meg, (vagy kasztráltatják magukat), hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Finn Taylor rendező, forgatókönyvíró is így gondolhatta, mikor a díj hivatalos honlapjának segítségével egy maréknyi haláleset és városi legenda alapján leforgatta a The Darwin Awards (Halni tudni kell!) című filmjét.

tovább>>>

Alanis Morissette Hand In My Pocket

I'm broke but I'm happy
I'm poor but I'm kind
I'm short but I'm healthy, yeah
I'm high but I'm grounded
I'm sane but I'm overwhelmed
I'm lost but I'm hopeful baby

What it all comes down to
Is that everything's gonna be fine fine fine
I've got one hand in my pocket
And the other one is giving a high five

I feel drunk but I'm sober
I'm young and I'm underpaid
I'm tired but I'm working, yeah
I care but I'm worthless
I'm here but I'm really gone
I'm wrong and I'm sorry baby

What it all comes down to
Is that everything's gonna be quite alright
I've got one hand in my pocket
And the other one is flicking a cigarette

What it all comes down to
Is that I haven't got it all figured out just yet
I've got one hand in my pocket
And the other one is giving the peace sign

I'm free but I'm focused
I'm green but I'm wise
I'm shy but I'm friendly baby
I'm sad but I'm laughing
I'm brave but I'm chicken shit
I'm sick but I'm pretty baby

And what it all boils down to
Is that no one's really got it figured out just yet
I've got one hand in my pocket
And the other one is playing the piano

What it all comes down to my friends
Is that everything's just fine fine fine
I've got one hand in my pocket
And the other one is hailing a taxicab...

…hol nem VOLT. Úgy hozta a sors, hogy a július 1-től 4-ig tartó VOLT idén számomra valóban egyszeri, egynapos bulivá rövidült. Ráadásul spontán módon született a fesztiválozás ötlete. Csak szerda magasságában döntöttük el véglegesen, hogy másnap, július 2-án kiruccanunk Sopronba, a feszt második napjára. Bár meg kellett küzdenünk az elemekkel; az esővel na meg a sártengerré változó földdel, a dugig megtelt parkolóval és a szintén teltházas kempinggel, de tudtuk, a spontán bulik szoktak a legjobbak lenni, és ez szerencsére most sem VOLT másképp.

tovább>>>

"Fogod a hagymát, apróra vágod, és akkor olajban megpirítod szép barnára. Utána hozzá kell tenni a paprikát, csak itt kell vigyázni, mert hogyha forró olajba teszed baromi keserű lesz a paprika. Utána beleteszed a körmöt, felöntöd vízzel, úgyhogy ellepje, csak arra kell figyelni, hogy amikor elpárolog a víz, újra utána kell tölteni, akkor lesz olyan jó szaftos a pörkölt." Nem csoda, hogy a Kontrollban Nagy Zsolt alias Tibi elhányta magát ennél a jelenetnél. Az egyik elgázolt agyvelejét a mentősök a tenyerükkel lapátolják ki, miközben a tökéletes pörkölt receptjét beszélik meg. Mucsi Zoltán az egészet csak annyival kommentálja: "Nem hittem volna, hogy a mi munkánknál is van szarabb..." Valóban nem jut eszembe rosszabb munka a bűnügyi helyszínek takarításánál. Épeszű ember saját akaratából talán nem is vállalkozna rá. Vagy mégis?

tovább>>>